<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Minden lehetséges</provider_name><provider_url>https://mindenlehetseges.cafeblog.hu</provider_url><author_name>MAGMIA</author_name><author_url>https://mindenlehetseges.cafeblog.hu/author/magmia/</author_url><title>A párod a tükröd</title><html>&lt;strong&gt;Minden párkapcsolat feladat&lt;/strong&gt;. Folyamatos készenlét. Nem csak a társ, hanem önmagunk megértése, megismerése is. &lt;strong&gt;Elvárások nélkül&lt;/strong&gt;. Mert manapság szinte fehér hollónak számít, ha valakit &lt;ul&gt;
&lt;strong&gt;olyannak&lt;/strong&gt; vagyunk képesek &lt;strong&gt;elfogadni, szeretni, amilyen.&lt;/strong&gt; Minden változtatni vágyástól mentesen. 
&lt;ul&gt;
Mit értek ez alatt? A szerelem vakságát. A vágyaink által kialakított hamis képet a szerelmünk &quot;tárgyáról&quot;. Felértékeljük vagy felruházzuk nemlétező tulajdonságokkal, a nekünk nem tetszőeket meg egyszerűen észre sem vesszük.  Szinte minden pillanatban magunk mellett akarjuk tudni, mert féltjük ezt a mámort. Pedig a szerelmünk elvesztésétől való félelem pont arról árulkodik, hogy sok a hamis kép. Nem merjük észrevenni azt az embert, akit kiválasztottunk magunknak, önnön valóságában. Félve, hogy felébredünk Csipkerózsika álmunkból és elillan a szerelem érzése.&lt;/ul&gt;



&lt;ul&gt;
Persze már hallom is! Könnyű ezt mondani, de kit lehet pont olyannak akarni, amilyen, amikor tőlem is elvárnak dolgokat!&lt;/ul&gt;


Nos, éppen ez az!
&lt;ul&gt;
Minek nevezhető egy elvárásokon alapuló kapcsolatot?&lt;/ul&gt;


&lt;img src=&quot;https://mindenlehetseges.cafeblog.hu/files/2017/02/8d02b59f70355afca731d147846a81d1.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;236&quot; height=&quot;287&quot; class=&quot;alignnone size-full wp-image-205&quot; /&gt;



Üzlet? Kihasználás? Uralom elvű együttlét? Vagy csak cserekereskedelem. Tegyük össze, amink van? Na, mindegy, van ennek ezer arca. De ez egyik sem a harmonikus kapcsolat.


&lt;ul&gt;
&lt;/ul&gt;


&lt;ul&gt;
&lt;strong&gt;A valódi szeretet megengedő.&lt;/strong&gt;
&lt;/ul&gt;

Azt látja, ami van. Bízik magában, ezért félelem mentesen figyeli a szerelme tárgyát. Fel sem merül benne, hogy hamis képet kellene alkotnia. 

&lt;ul&gt;
Figyel, szemlél.&lt;/strong&gt;
 &lt;strong&gt;Tudnék e kiteljesedni ebben a kapcsolatban? Képes lennék e adni azt, amit kapni szeretnék?&lt;/strong&gt;&lt;/ul&gt;

&lt;/ul&gt;

&lt;ul&gt;

Engedi, hogy meglásd a másik szemében önmagad. Mezítelen valódban, hiányosságaiddal és erényeiddel.-, és ezért &lt;strong&gt;hálás vagy&lt;/strong&gt;, mert tudod, hogy ebben az &lt;strong&gt;egységben, fejlődhetsz&lt;/strong&gt;. Felnőtté válhatsz. Harc helyett figyelsz. Ránézel a társadra, és magadba figyelsz. Igen itt már elkezdődik valami, ami több, mint egy egyszerű, „de szeretlek, és tegyél boldoggá, ezt akarom” elvárás. Tisztelettel és hálával látni azt az embert, aki mellettünk van, &lt;strong&gt;mert ő az, aki megmutatja nekünk, hol vannak bennünk a téves programok&lt;/strong&gt;. Lehetőséget nyit a számunkra helyreállítani az egyensúlyt. Megtanít tisztán látni, őszintének lenni magunkhoz. Szabadon képessé válni a döntéshozásra, akár a kapcsolat megtartásában, vagy átértékelésében. Mind ez persze csak akkor történik meg, ha hajlandóak vagyunk tanulni, kilépni a sémákból &lt;strong&gt;és elindulunk az önismeret útján&lt;/strong&gt;.




&lt;img src=&quot;https://mindenlehetseges.cafeblog.hu/files/2017/02/033.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;300&quot; class=&quot;alignnone size-full wp-image-209&quot; /&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://mindenlehetseges.cafeblog.hu/files/2017/02/onvizsgalat-a-tukorbe-nezes-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>