Nem vagyok ellene az azonnali gyógyulásnak. Sőt, hiszem, tudom és tapasztalom. Még is azt kell kérdeznem tőled
BIZTOS EZT AKAROD?
Készen állsz rá? Biztos? Tudod e mit hozhat az életedbe?
Bajtól, fájdalomtól ki ne áhítaná a szabadulást, akár íziben, semmire sem várva. Ám végig gondoltad, mit is hozhat az életedbe egy ilyen nagy volumenű változás? Emberek ezrei maradnak súlyos bajok foglyaként, méghozzá önként, mert a tudatalattiban jelen van valami, talán éppen az a program, hogy így maradnak szeretve, vagy éppen ez hoz törődést a betegnek. Így maradnak egymáshoz kötve kapcsolatok, de büntetésül is használják, tudatlanul, vagy teljes akaratból. Na és mi van a környezetükkel? Talán ez az utolsó esély a másikról való törődésnek, vagy már csak így hiszi magát a gondoskodó fontosnak. Akár a másik emberen keresztül érzi az életét megvalósíthatónak.
Mindegy ki és mit hisz, csapdában van. Mi történne ezekben az esetekben az azonnali gyógyulásokkor? Képzeld csak el! A beteg már nem beteg, és arra is ráébredhet, hogy ebben az állapotban tartotta az a személy, akit a legjobban szeretett. Bízott benne. Vagy, már bármi volt is a fogva tartó gond nincs, mi többet egybe tartsa. Széteshet. Akár családok, életek, kapcsolatok.
Ezért ha nem vagy kész az azonnali gyógyulásra, hát készítsd fel magad. Lásd meg mi motivált. Alakítsd át. Gyógyítsd a helyzetet romboló azonnali üzemmód helyett.
Sokszor látom a vágyat és a vele nem megegyező lehetőségeket. Ezért fontos, hogy figyeljek, rád hangolódva vezesselek.
A kicsi gyermekről is tudjuk, egyszer még futni is fog, mégsem engedjük el a kezét, míg ő meg nem teszi. Az utcára sem lökjük ki azzal a jelszóval, hogy biza te majd szaladni is fogsz. Na, akkor most tessék itt az azonnali megoldás. Nem, ilyet botorság, nagy hiba lenne tenni.
Ha nem megy egyedül, segítséggel menni fog!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: