-
A gyerekek olyanok, mint a szivacs! Magukba szívnak minden információt, hiszen az őket ért hatásokon keresztül tanulnak. A környezetük, és leginkább a szüleik beszéde és viselkedése hagy a legmélyebb nyomot bennük. Így már szinte a mama pocakjában is fontos, mit is hall a baba. Ám a szavak a gondolatok után születnek, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tehát a gondolat, még ha ki sem mondják, épp oly jelentőség teljes és „hallható” a gyermek számára.
-
Légy következetes és figyeld meg a szavaidat! Mennyi pozitív kijelentést, ösztönző, meleg gondolatot formálsz hangokká, hogyan beszélsz. Innen már könnyebben ráláthatsz a következőkre:
Támogató vagy elnyomó szülő vagy?
Bármilyen szépen is beszélj gyermekeddel, egy szóval áthúzhatod mind azt!
-
Tudom, a gyermeknevelés nem egyszerű feladat, és bizony időnként szeretnénk, ha a dolgok az elképzeléseink szerint flottul haladnának. Mégis más módszereket kell keresni, mert így a kívánt hatás helyett, csapdákat állítunk.
Az elnyomó és a támogató kommunikáció között szóban kevés, jelentésben viszont hatalmas a különbség! Pedig itt, ebben a bejegyzésben, csak a beszéd minőségéről van szó!
-
Nézzünk példát a lehetőségekre.
-
Nézzünk még egy szempontot a szavak szempontjából!
Mikor építed, és mikor csinálsz majmot a gyermekedből?
Minden cselekedetéért, „produkciójáért”, ha hamisan értékeljük a kicsit, szintén nagy károkat okozhatunk.
-
Igen, persze, láthatjuk ezt igaznak, ám a túlértékelő szavakkal hamis képet alkothat magáról a gyermek, és idővel ez komoly gondokat okozhat, amikor szembesül a környezete másfajta észlelésével.
-
Természetesen, amiről most szót ejtettem, az szemléltető értékű csupán. Ám elindíthat, egy olyan úton, ahol tudatosan használhatod a gondolataid, a szavakban való kifejezésére.
-
Szeretettel várlak!
Ezt az eltévedt hozzászólást, a helyére segítem.
– Ilona Becseics says:
2017. március 6. hétfő 19:56(Szerkeszt)
Tetszenek a blogon olvasható írások. A legutóbb a “lelkedből szólj” címet viselőt olvastam.Óvodapedagógusként igazolni tudom, az írás minden sorát. “A gyerek kicsi, de nem hülye”! Tudat alatt érzi, ha a dicséret nem reális, ha általános( a szülő oda sem pillantva mondja: “Ügyes vagy”).De ha az erőfeszítéseit konkrétan dicsérjük, akkor igazi visszajelzést, megerősítést kap, amitől nő az önbizalma, alakul reális énképe.