-
Kivétel nélkül minden embert jellemzően hitrendszerek, és különböző hatások vezetik. Ki milyen mértékben terhelt az látható azoknak, akik figyelmesen szemlélik a világot. Nem pusztán a kimondott szavak után alkotva meg a képet az őt körülvevő térről. Minél nagyobb a terhelés, annál uralkodóbb a diszharmónia, és minél nagyobb a diszharmónia, annál nagyobb a káosz is.
-
Megjelennek a „démonok”. Persze nem démoni alakban, hanem ismétlődő és lehúzó energiák formájában.
-
Amikor már így telnek a napjaid, küzdelemben, fájdalomban, már szembenézni sincs erőd a létrehozó okokkal. Azt meg gondolni sem mered, hogy olyan dolgokkal küzdesz, amik nem is léteznek.
-Természetesen érthető a helyzeted szerint kialakult élet állapotod. Ezért úgy gondolom, hogy a túl nagy lépés, eleve elhárításba ütközne. Sőt, ha nem ébred fel az igény, a kátyúból való kimászásra, nem is lesz befogadható semmilyen segítség.
-
De feltételezzük most a következőket. Elég volt a démonokkal vívott harcból. Akkor most mit tehetsz?
-
Játssz velem!
-
Igen, jól hallottad! Egyszerűen, legalább a játék kedvéért kiléphetsz a mostani kínzó világodból. Ugye ez nem is annyira elképzelhetetlen! Ha játszunk, abban nincs semmi veszélyes. Sőt bármikor abbahagyhatod. Vissza is térhetsz a démonjaidhoz. De meg is láthatod egy más, békésebb, örömtelibb élet létezésének a lehetőségét is. Még úgy is, hogy ezt nem találod elég erősnek ahhoz, hogy e szerint éld a minden napjaidat. Nem számít! Valami végre elindulhat és szépen, lépésről, lépésre erőre kaphat.
-
Kipróbálhatod magad sikeresnek, elégedettnek, boldognak. Megélheted a félelmek nélküli lét örömét, csak játssz tovább. Nem kell túl komolyra venni a dolgokat, sem önmagad. Csak elképzelned kell egy új helyzetet. Beleilleszkedsz a játék idejére. Ránézel magadra, és a körülötted elhelyezkedő térre, mint egy új helyzetre. Magadba szívhatod az itt született érzéseket. Egyszerűen, csak adj teret a lehetőségeknek.
-
Nem maradsz magadra, de nem is kell, hogy nélkülem elveszettnek hidd magad. Nem képviselek mást ebben a folyamatban, mint egy lámpást és egy hangot, aki veled van addig, míg magadban felébreszted az erőd.
-
Táncolj a démonjaiddal és te vezesd a táncot! Nincs bennük semmi rossz, ha tudod, hogyan kezeld őket. A rémálomból átjátszhatod magad a szabadságodba.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: