Ez egy rendkívül izgalmas téma!
Nem tanították nekünk az iskolában. Pedig mint sok más hasznos dolognak, nagy haszna lett volna.
Mondhatnánk, így jártunk, élünk, ahogy tudunk.
Igen, bőven vannak elvesztegetett évek, kapcsolatok, ám ez nem jelenti azt, hogy ennyiben is kell maradnia.
A jó hír az, hogy ez is TANULHATÓ!
Ezért időről, időre előveszek egy-egy ide kapcsolódó témát. Rámutatva a tévedéseinkre. Egyben irányt is adva az ördögi körből való kilépésre.
A rövid elemzést és javaslatokat természetesen egyénileg is folytatjuk. Jelentkezhetsz egyéni ülésekre, vagy a csoportos beszélgetésekre.
Akkor lássuk most túlzott kitárulkozást a párkapcsolatban.
A túlzott kitárulkozás bár úgy tűnhet, hogy a nagyfokú szerelem jele, de ez szemfényvesztés!
A kezdeti tűz, a mindent neked akarok adni, csak te létezel viselkedés észrevétlenül egy romboló működést kezd az első pillanattól.
Aki adja, kimerül.
Valahol ott bent mintha kisöpörték volna minden önmagáról szóló igazolását.
Beindul a magányosság és a kihasználtság érzete.
Egyre több dolog fakasztja könnyre.
Kiszámíthatatlanná válik a viselkedése.
Értéktelennek érzi magát.
Vagy belebetegszik, vagy elkezd támadásba lendülni. Nem tudja miért, de menekülni akar a helyzetből.
Aki felé irányult a kitárulkozás téves erőre kap, a különleges ember vagyok hamis érzete miatt.
Belül viszont valami az ellenkezőjéről súg.
Beindul nála is egy feszültségekkel terhelt folyamat.
Gyakran követelőzővé válik.
Féltékennyé, agresszívvá, a másik félnél megjelenő ingadozása miatt.
A többinek már csak a fantázia szabhat határt.
Mind két fél megszenvedi és ritkán tudja megmenteni az ilyen kapcsolatot.
A nagy szerelem, hatalmas sérüléseket teremt.
De nem maga a szerelem a hibás.
A gyermeki gondolkozás, megbánások az éretlen személyiség. Egyszer csak felcsendül egy hang: “Ezt nem kellett volna elmondanom”. Bizony, sok mindent nem kellett volna elmondani. Nem azért, mert titkolózni akar valaki, hanem , mert nem maradt magán szférája. Nem lehet mezítelenre vetkőztetni a lelket. Nem vagyunk erre felkészülve. Mintha azt mondanánk ezzel magunkról, hogy mindent elmondok, azzal talán értékesebb leszek a számodra! Odaadom mindenem, csak szeress.
Tanulni kell ezekből a hibákból, ám érdemesebb előbb felnőni.
Tudom, ez így leírva nagyon egyszerűnek tűnik, ám mégsem annyira, mint látszik. Akinek megvan a maga érettsége, annak felelőssége is az útmutatás. Önmagán, tanításokon, gyermeknevelésen, baráti kapcsolatokon, életvitelen keresztül
élen járni, példát mutatni.
Ilyenkor mit lehet tenni?
Mindkettőjüknek ajánlatos külön az
önismereti tréning. A feltáró beszélgetések, a múlt feldolgozása. Mert nagy valószínűséggel mind két félnél messziről hozott tévedések mintái szerint viselkedtek. Idegen programok gátolják.
Ahelyett, hogy bárkit, bármit hibáztatnának, önmagukkal van dolguk, és vállalni kell a felelősséget az életük minőségéért. Minden feldolgozott, átírt emlék egy bilincs lehulláshoz hasonlatos. A lélek felszabadul és felnőtté lesz az ember.
Képessé válik, önmagáért, tetteiért, gondolataiért felelősséget vállalni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: