Minden párkapcsolat feladat. Folyamatos készenlét. Nem csak a társ, hanem önmagunk megértése, megismerése is. Elvárások nélkül. Mert manapság szinte fehér hollónak számít, ha valakit
Nos, éppen ez az!
Üzlet? Kihasználás? Uralom elvű együttlét? Vagy csak cserekereskedelem. Tegyük össze, amink van? Na, mindegy, van ennek ezer arca. De ez egyik sem a harmonikus kapcsolat.
Azt látja, ami van. Bízik magában, ezért félelem mentesen figyeli a szerelme tárgyát. Fel sem merül benne, hogy hamis képet kellene alkotnia.
Engedi, hogy meglásd a másik szemében önmagad. Mezítelen valódban, hiányosságaiddal és erényeiddel.-, és ezért hálás vagy, mert tudod, hogy ebben az egységben, fejlődhetsz. Felnőtté válhatsz. Harc helyett figyelsz. Ránézel a társadra, és magadba figyelsz. Igen itt már elkezdődik valami, ami több, mint egy egyszerű, „de szeretlek, és tegyél boldoggá, ezt akarom” elvárás. Tisztelettel és hálával látni azt az embert, aki mellettünk van, mert ő az, aki megmutatja nekünk, hol vannak bennünk a téves programok. Lehetőséget nyit a számunkra helyreállítani az egyensúlyt. Megtanít tisztán látni, őszintének lenni magunkhoz. Szabadon képessé válni a döntéshozásra, akár a kapcsolat megtartásában, vagy átértékelésében. Mind ez persze csak akkor történik meg, ha hajlandóak vagyunk tanulni, kilépni a sémákból és elindulunk az önismeret útján.