Minden párkapcsolat feladat. Folyamatos készenlét. Nem csak a társ, hanem önmagunk megértése, megismerése is.
Elvárások nélkül. Mert manapság szinte fehér hollónak számít, ha valakit
olyannak vagyunk képesek elfogadni, szeretni, amilyen. Minden változtatni vágyástól mentesen.
Mit értek ez alatt? A szerelem vakságát. A vágyaink által kialakított hamis képet a szerelmünk “tárgyáról”. Felértékeljük vagy felruházzuk nemlétező tulajdonságokkal, a nekünk nem tetszőeket meg egyszerűen észre sem vesszük. Szinte minden pillanatban magunk mellett akarjuk tudni, mert féltjük ezt a mámort. Pedig a szerelmünk elvesztésétől való félelem pont arról árulkodik, hogy sok a hamis kép. Nem merjük észrevenni azt az embert, akit kiválasztottunk magunknak, önnön valóságában. Félve, hogy felébredünk Csipkerózsika álmunkból és elillan a szerelem érzése.
Persze már hallom is! Könnyű ezt mondani, de kit lehet pont olyannak akarni, amilyen, amikor tőlem is elvárnak dolgokat!
Nos, éppen ez az!
Minek nevezhető egy elvárásokon alapuló kapcsolatot?
Üzlet? Kihasználás? Uralom elvű együttlét? Vagy csak cserekereskedelem. Tegyük össze, amink van? Na, mindegy, van ennek ezer arca. De ez egyik sem a harmonikus kapcsolat.
A valódi szeretet megengedő.
Azt látja, ami van. Bízik magában, ezért félelem mentesen figyeli a szerelme tárgyát. Fel sem merül benne, hogy hamis képet kellene alkotnia.
Figyel, szemlél.
Tudnék e kiteljesedni ebben a kapcsolatban? Képes lennék e adni azt, amit kapni szeretnék?
Engedi, hogy meglásd a másik szemében önmagad. Mezítelen valódban, hiányosságaiddal és erényeiddel.-, és ezért hálás vagy, mert tudod, hogy ebben az egységben, fejlődhetsz. Felnőtté válhatsz. Harc helyett figyelsz. Ránézel a társadra, és magadba figyelsz. Igen itt már elkezdődik valami, ami több, mint egy egyszerű, „de szeretlek, és tegyél boldoggá, ezt akarom” elvárás. Tisztelettel és hálával látni azt az embert, aki mellettünk van, mert ő az, aki megmutatja nekünk, hol vannak bennünk a téves programok. Lehetőséget nyit a számunkra helyreállítani az egyensúlyt. Megtanít tisztán látni, őszintének lenni magunkhoz. Szabadon képessé válni a döntéshozásra, akár a kapcsolat megtartásában, vagy átértékelésében. Mind ez persze csak akkor történik meg, ha hajlandóak vagyunk tanulni, kilépni a sémákból és elindulunk az önismeret útján.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: